Magyar Zeneterápiás Egyesület

Kezdőlap » Terapeutáknak » Dokumentumok » Szakmai protokoll

Szakmai protokoll

Reklámok

A művészetterápiában a művészetet érzelmek személyes kifejezésére és kommunikációjára használjuk, nem pedig esztétikailag megnyerő alkotások létrehozására, amelyeket különböző mércék szerint ítélnek meg. Ilyen kifejezésmóddal mindenki rendelkezik, nem csak a művészi képességűek.

(Case and Dalley, 1992)

A ZENETERÁPIA

Zeneterápiáról, mint gyógyító módszerről akkor beszélünk, amikor a zenét és a zene elemeit célirányos terápia keretein belül eszközkénthasználjuk. (Fekete, A. 2009)

A zeneterápia önálló tudományterület. Alkalmazása során a terapeuta és páciense közötti kapcsolat keretében a szakképzett zeneterapeuta előre megtervezett folyamatban, eszközként használja a zenét vagy a zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia, dinamika) a páciens mentális, emocionális, szomatikus és interperszonális problémái csökkentése, ill. megszüntetése érdekében.

A zeneterápia fejleszti a

  • kommunikációs képességet

  • kapcsolatteremtés-, és az emberi kapcsolatok mélyebb megértésének képességét ezáltal az emberi kapcsolatok jobb működtetését

  • kreativitást

  • önkifejezés, ezen belül az érzelemkifejezés képességét

  • koncentrációt

  • tanulási képességeket,

elősegíti az

  • egyéni motivációk megtalálását

  • az én-szerveződés magasabb fokának létrejöttét

tehát, a terápiás céltól függően hatást gyakorol fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy jobb intrapszichés és/vagy interperszonális integrációt tegyen lehetővé, és a megelőzés, a gyógyítás vagy kezelés következtében a személy minőségileg jobb életet élhessen.

A zeneterápiában a zene eszköz, tehát sem nem cél (mint a zenepedagógiában), sem nem önálló gyógyító erő. Ennek megfelelően a zeneterápia nem azonos a puszta zenéléssel, zenei tevékenységekkel, zenehallgatással, azok bármilyen mély élményt jelentenek is, sem a zenei képességfejlesztéssel, ismeretterjesztéssel, a zenés, mozgásos, kreatív foglalkozásokkal akkor sem, ha ezek a beavatkozások esetleg sérült, fogyatékos, beteg vagy ágyhoz kötött gyerekekkel vagy felnőttekkel történnek.

A zeneterápia az egész személyiségre hat, de az irreverzibilis károsodásokat visszafordítani nem képes. Progrediáló betegségek esetén a zeneterápia használható a beteg állapotának szinten tartására, a romlás lassítására vagy annak érzelmi következményeivel való munkára. Más, alapvetően érzelmi problémák esetében azonban gyógyító hatása is lehet.

A ZENETERÁPIA ALKALMAZÁSI TERÜLETEI

A primer prevenció, azaz a megelőzés (a magzati fejlődés befolyásolása, harmonikus anya-gyermek kapcsolat elősegítése, kreativitásfejlesztés, konfliktuskezelés, kommunikáció, mentálhigiéné, személyiségfejlesztés, egészségnevelés és pedagógia, csapatépítés, szervezetfejlesztés, stb.) keretében a testi, lelki, szociális betegségek megelőzésében, felderítésében a zeneterápia eszközeivel vesz részt azáltal, hogy hozzásegít az önismeret és személyiségfejlődés elmélyítéséhez.

A szekunder prevenció (gyógyítás, pszichoterápia, reedukáció) keretében a testi, lelki zavarok és rendellenességek (betegségszintet elérő állapotok) kezeléséhez, az egészség-helyreállítás folyamatában nyújt segítséget.

A tercier prevenció (rehabilitáció, korrekció, utókezelés, hospice) keretében a betegség következtében létrejött állapot fizikai és lelki transzformálásában, az egészséges vagy azt megközelítő szint elérésében, a betegség érzelmi következményeinek feldolgozásában, ill. a halálba kísérésben alkalmazható.

A gyógypedagógia területén a zeneterápiás eljárásokat a sérült funkciók korrekciójában, a kompenzatorikus átszerveződés folyamatában (pl. látásvesztés esetén a hang utáni tájékozódás megtanításában, a hang és ritmus tulajdonságainak kommunikációt segítő felhasználásában, vagy mozgássérültek mozgás–fejlesztése során, a mozgássor folyamatosságának zenével, ritmussal történő támogatásában), illetve a sérülés eredményeképp létrejövő érzelmi és családi érzelmi problémákban való segítségnyújtásban alkalmazzuk.

 Az alkalmazás helyszínei: 

  • Kórházi osztályokon

    • Pszichiátria

    • Addiktológia

    • Neurológia

    • Gyermekgyógyászat

    • Onkológia,

    • Belgyógyászat

    • Szülészet

    • Kórházi és intézményi rehabilitáció,

    • Geriátria

    • Fogászat

    • stb.

  • Családsegítő központ, gyermekjóléti szakszolgálat
  • Nevelőotthonok, lakóotthonok, napközi otthonok, bentlakásos intézmények
  • Időskorúak szociális intézetei
  • Mentálhigiénés szakszolgálat
  • Nevelési tanácsadók
  • Speciális iskolák és óvodák
  • Iskolák és óvodák
  • Fejlesztő központok
  • Korai fejlesztő központok
  • Hospice

  • Börtön és börtönpszichiátria
  • Üzleti szféra színterei
  • Magánpraxis
    Stb.

A ZENETERÁPIA FORMÁI ÉS HATÁSMECHANIZMUSA

Aktív zeneterápia

Az aktív zeneterápiát használó szakemberek különböző elméleti keretben (analitikus, humanisztikus, egzisztencialista, kötődés elméleti, viselkedés terápiás, rendszerszemléletű, közösség centrikus stb) dolgozhatnak, szemléletmódjuk meghatározza, hogy hogyan és mire használják a zenét a terápiában. A kliens szükségleteitől és a terapeuta orientációjától függően a terápiás munka más és más aspektusai válhatnak hangsúlyossá. Minden zeneterápiás szemléletmód alapja, hogy a terápiás kapcsolat a zenén keresztül jön létre, a közös zenélés az elsődleges kommunikációs csatorna. Emellett azonban általában a verbalitás is szerepet kap.

Az aktív improvizatív zeneterápiában mind a kliens mind a terapeuta aktívan vesz részt: hangszereken játszanak, énekelnek, hangot adnak vagy hallgatják egymás zenéjét. A terapeuta célja nem az, hogy kliensét énekelni vagy hangszeren játszani tanítsa. A klienseknek a saját hangjuk mellett egyszerűen megszólaltatható, de szép hangú ütős és etnokulturális hangszerek, esetleg elektronikus hangszerek vagy mozgásérzékelő elektronikus hangszerek és berendezések állnak rendelkezésükre. Ezeket megszólaltatva kialakíthatják saját zenei nyelvezetüket, amelyen át új tapasztalatokat szerezhetnek érzelmi világukról és kapcsolataikról.

A zeneterápia során a terápiás változás egyrészt magában a zenei interakcióban történik, (pl. az érzelemkifejezés által megélt katarzis, a terápiás kapcsolat megtartó ereje, a sérült kapcsolódási módok korrekciója, zenében és a zenélés során megjelenő áttételi és viszontáttételi folyamatok stb. által). A terapeuta a zenében kezdeményez vagy válaszol, a kliens zenei megnyilvánulásait követi, kíséri és támogatja, ezzel segítve az intrapszichés folyamatokat, a belső kapcsolati munkamodellek alakulását, az önmegismerés és a változás folyamatát. A kliens és terapeuta által játszott zene a kliens szükségleteitől függően sokféle stílusú lehet. A zene nagy része improvizált, amely minden egyes kapcsolat egyedi voltát hangsúlyozza, de természetesen magában foglalhat már létező kompozíciókat is.

Fontos szerephez juthat azonban a zenélés által mozgósított tudatos vagy tudattalan érzelmek, élmények és asszociációk képi-kifejező ill. verbális tudatosítása, elemzése is az elfojtott vagy nem tudatosuló tudattartalmak feldolgozásában. A terápia során megjelenő áttételi és viszontáttételi folyamatokkal a terapeuta a zenében és szóval egyaránt dolgozik. A terápiás térben elhangzó zenei, hangi megnyilvánulások azonban önmagukban, verbális feldolgozás nélkül is elősegíthetik a változást, gyógyulást.

A zeneterápia során a terapeuta célja a pozitív, optimális érzelmi és viselkedésbeli változás facilitálása, a kliens mélyebb önismerethez juttatása, tehát életminőségének javítása.

Az aktív zeneterápia módszerei például:

  • zenei improvizáció

  • komponálás, dalírás

  • zenés történetek írása

  • zeneművek terápiás célú megszólaltatása

  • zenei játékok

  • éneklés

Receptív zeneterápia

A receptív, befogadó, élménykeltő zeneterápia lényege a megfelelően kiválasztott zenemű vagy mű részlet hallgatása során felmerülő emlékek, élmények, érzések feldolgozása. A hallgatott zenemű megválasztása a terápia céljától függően általában a terapeuta feladata. A terapeuta a csoport dinamikájához vagy az egyén(ek) aktuális pszichés állapotából kiindulva választja a zenét. A terápiás célnak megfelelően azonban a kliens is választhat zenét.

A módszer a terapeuta képzettségétől függően ötvözhető imaginációs, relaxációs, mozgásos, képzőművészeti és vibroakusztikus technikákkal.

A receptív zeneterápia igen fontos része a verbális feldolgozás, ezért alkalmazása a csak nonverbális terápiába bevonható betegekkel kizárólag a szakmai team mérlegelése alapján javasolt.

A receptív zeneterápia fellazult tudatállapotban lévő kliensek (pszichotikus betegek, pszichogén szerek hatása alatt álló egyének) esetében kontraindikált, mivel a realitástól való eltávolodást tovább fokozhatja.

Az aktív és receptív zeneterápia a terápiás céloknak megfelelően megvalósulhat egyénileg, csoporttal (ezen belül nyitott, zárt vagy félig zárt csoporttal) és családokkal egyaránt.

Integratív zeneterápia

Integratív zeneterápiáról beszélünk akkor, amikor az aktív és receptív zeneterápia technikáit kombinálva alkalmazzuk (pl. receptív zeneterápiában a zenehallgatás élményének feldolgozása során aktív cselekvésre, improvizációra kerül sor), illetve akkor, amikor a zeneterápia során más művészeti ágazat, valamint verbális és nonverbális terápiás módszerek eszköztárából merített technikákat vonunk be a zeneterápiás folyamatba, pl.: bábozás, pantomim, festés, agyagozás, tánc, mozgás, szövegírás, dramatikus megjelenítés, stb.

A módszerválasztást a zeneterapeuta kompetenciája, az adott művészeti ágban való jártassága illetve önismereti és sajátélményben szerzett tapasztalata határozza meg.

 A zene mint eszköz szerepe a zeneterápiában

A zenére való fogékonyság minden ember veleszületett képessége. Ez a képességünk minden fogyatékosság, sérülés vagy betegség ellenére is ép marad, függetlenül a zenei előképzettségtől és a műveltségtől. Azoknak, akik nem tudnak szavak segítségével kommunikálni vagy szavakkal nem tudják kifejezni érzelmeiket, a zeneterápia biztonságos keretet kínál érzéseik kifejezésére. A zene ugyanis nemcsak rajtunk kívül létezik, önmagunknak is szerves része: a lüktetés és a ritmus benne van a szívverésünkben, a lélegzésünkben és a mozdulatainkban, a nevetés, a sírás, a sikoltás is dallamos. Érzelmeink teljes skálája kifejezhető a különböző zenei formák és stílusok segítségével. A zeneterápiában a kliens terapeuta kapcsolat a zenei improvizáción keresztül is formálódik, a változás és növekedés a zenében is történik.

A zene szerepe a terápiában:

  • A zene befolyásolja a hangulati életet
  • A zene örömforrás és motiváló hatású lehet
  • A zenélés szociális készségek és intellektuális képességek híján is ösztönös fizikai és érzelmi reakciót vált ki.
  • Nonverbális kommunikációs csatorna: a zene érzelmeket, szándékot fejez ki, specifikus jelentés nélkül, így segítségével a nem verbalizálható lelki tartalmak is kifejezhetővé, a másik számára érzékelhetővé válnak, illetve a segítségével a nem verbalizáló kliensek is meg tudnak nyilvánulni
  • A zene a preverbális kommunikációhoz igen hasonló nyelv ( pl. a baba – mama interakciók nyelve), a vitalitás affektusok (Stern, 1985) hordozója. Alkalmas arra, hogy az egészen korai anya-gyermek kötődésre irányuló terápiában hatékonyan segítsen, ezáltal a személyiségfejlődés egészen korai fázisában nyújtson intervenciós lehetőséget, illetve, hogy később is az egészen korai élményekhez nyúljon vissza, lehetővé téve a korai érzelmi sérülések terápiáját
  • A kommunikáció a kommunikációs partner aktív részvétele illetve részvételi szándéka nélkül is megvalósulhat, pl. mozdulatainak, mimikájának, testtartásának zenei tükrözésével, követésével is
  • A zene, transzferhatása révén fokozhatja a tanulási teljesítményt
  • A zene és az emlékezeti funkciók kölcsönhatása igen fontos. A hangingerekre való emlékezés már a már a magzati korban kialakul és az egész életen át fennmarad. A zenei memória még a mentális képességek romlásával járó progrediáló betegségek esetén is igen sokáig fennmarad.

 A zene egyes alkotóelemeinek szerepe a terápiában

  • A ritmus:
  • A pszichés és motoros szerveződés alapja, segítségével elősegíthető a motoros képességek fejlődése.
  • Kitűnik belőle, illetve általa alakul a személy szervezettségre és rugalmas alkalmazkodásra való képessége, megmutatkozik benne a kapcsolatteremtésre való képesség is
  • Közösségformáló ereje van
  • feszültség levezető, agresszióoldó
  • A dallam és a dinamika (intenzitás változás) :
  • az emberi érzelmek direkt, kognitív feldolgozás nélkül is azonnal megérthető kommunikációja vö. preverbális kommunikáció
  • tükrözi a lelki állapotot és a személyiség énerejét
  • dallamív – beszédprozódia párhuzama
  • A zene szerkezete és a zenei forma:
  • A zene szerkezete biztonságos keretet biztosít, miközben teret ad a rugalmasságnak és a variációknak
  • Kezdete, közepe és vége van, amelyet anticipálni lehet – segíti az alkalmazkodást, kivárás képességét, kerettartást
  • A zene a nyelvhez hasonló mélyszerkezettel (grammatikával) rendelkezik, a zenei szerkezetek megértése és használata elősegítheti a nyelvfejlődést
  • Lezárásoknak jelentősége van a kognitív tevékenységekben és teljesítményekben illetve az emberi kapcsolatokban egyaránt

 

 A hangszerek szerepe a fejlesztő célú zeneterápiában:

– motiváló hatásúak

– gazdag ingerkörnyezetet teremtenek

– rezgéseket közvetítenek

– felkeltik és fenntartják a figyelmet, segítik a megosztott figyelmet

– elősegíthetik:

– a testséma tudatosulását

– a szem-kéz koordinációt

– a motoros szerveződést és a motoros koordinációt

– a finom motorikát

– a szenzoros integrációt

  A zene szerepe a receptív zeneterápiában

  • a zene hat fizikális szinten

  • hangulatokat, érzelmeket közvetít és kelt

  • emlékeket, érzelmeket idéz fel

  • tudatállapot módosító hatása lehet

A ZENETERÁPIA TÁRGYI ÉS SZEMÉLYI FELTÉTELRENDSZERE

Általános feltételek:

  • Szeparált zeneterápiás helyiség amelyből lehetőleg kevés az áthallás, és ahol a zeneterápia zavartalansága biztosítható.

  • A kliens/páciens állapotához mért, megfelelő, jó minőségű, könnyen megszólaltatható hangszerek.

  • A terápiás folyamat képi-, vagy hangrögzítéséhez szükséges eszközök, hangtechnikai berendezések

  • A zeneterápiához szükséges kiegészítő eszközök, (pl. kendők, labdák, rajz-eszközök, agyag, stb.)

Személyi feltételek:

Megfelelő végzettséggel rendelkező szakember.

Zeneterapeuta az a szakember, aki magyar, vagy külföldi akkreditált zeneterapeuta képzésen szerzett zeneterapeuta diplomát, illetve aki a magyar képzések indulása előtt zeneterapeuta címet kapott erre felkért szakmai grémiumtól.

 A hatékony segítő tulajdonságai:

  • Intellektuális kompetencia (jó elméleti felkészültség és szüntelen önképzés)

  • Energia (testi, lelki, kapcsolati működések energetizáltsága)

  • Emocionális érzékenység, kellő empátia, szenzibilitás és ennek kontrolláltsága

  • Nem módszerspecifikus” humán tényezők biztosításának képessége (együttérzés, támogatás, személyesség, odaforduló figyelem, „jelenlét”, biztonságot adó légkör, együttgondolkodás, nevetés képessége, stb.)

  • Kreativitás (fontos, hogy a kliens problémája határozza meg a teendőket)

  • Jóindulatú alapattitűd, érdeklődés a másik iránt

  • Önismeret, introspektív készség, az önös szükségletek, indokok háttérbe állításának képessége

  • Kiegyensúlyozott viszony a hatalmi szerephelyzettel.

 Szakmai megfontolások:

  • Mind az egyéni, mind a csoportos terápia kezdete előtt a klienssel első interjút folytatunk. A terápia első szakaszában szóbeli vagy írásbeli terápiás szerződést kötünk. A szerződés tartalmazza a terápia célját és a keretfeltételeket (időbeli kereteket, finanszírozást, hiányzás, pótlás mikéntjét, stb.). Gyermekek esetében a terápiás szerződés a szülővel (gondviselővel), adott esetben a gyermek gyámjával kerül megkötésre.

  • A terápia lehetőség szerint minden héten azonos időben és helyen, lehetőleg egy erre a célra kialakított zeneterápiás helyiségben legyen.

  • A terapeuta előre dönti el, hogy egy csoport nyitott, vagy zárt, illetve azt is, hogy egy alkalom milyen hosszú.

  • A zeneterapeuta számára ajánlott, hogy munkájáról szupervízióban konzultáljon. A zeneterapeuta diploma megszerzése után, a kezdő szakember a zeneterápiás munkája első két évében javasoltan legalább havonta járjon rendszeres szupervízióba.

  • A zeneterapeuta szakmai team tagja, és/vagy szupervízor segítségével praktizálhat.

  • Külföldi, több évtizedes tapasztalatok alapján javasoljuk, hogy a napi munkaidő ne haladja meg a hat órát, amelyen belül időkeretet kell biztosítani a terapeuta számára az órák értékelésére, dokumentálására. Ezen felül napi két óra felkészülési idő biztosítása szükséges.

 Írták és szerkesztették:

Professzor Buzási Miklós, Dukits Dalma, Tomcsányi Judit, Forgács Eszter, Dr. Kőszegi Tamásné, Sarlós Judit, Dr. Istvánné Kollár Anikó, Váradi-Végh Edit, Nichterné Ruppert Kinga zeneterapeuták.

Köszönjük a Magyar Zeneterápiás Egyesület munkatársainak; Dr. Fekete Annának, Dr. Konta Ildikónak, Urbánné Varga Katalinnak, valamint Dr. Kollár Jánosnak szakmai közreműködését.

2010. 02. 25.

Dukits Dalma

a Magyar Művészetterápiás Társaság elnöke

Reklámok