Magyar Zeneterápiás Egyesület

Kezdőlap » Rólunk » A MZE története

A MZE története

Reklámok

A Magyar Rehabilitációs Társaságnak jelentős szerepe volt egykor a Magyar Zeneterápiás Egyesület –továbbiakban MZE- létrejöttében. Hazánkban, egymástól kissé elszigetelten, már a hatvanas években találkozni lehetett zeneterápiás próbálkozásokkal, rendszeres foglalkozásokkal. Elsősorban a pszichiátria területe ragadta meg ezt a különös és hatékony módszert a betegek gyógyításában. Nem csupán, mint a szabadidő, esztétikai tartalommal átitatódott hasznos eltöltését jelentette az éneklés és a zenélés, hanem a zeneterápia, szerves része lett több pszichiátriai osztály, ill. intézet terápiás repertoárjának is.( OIE III/A oszt., Pomáz, Intaháza, Simaság, Doba)

A zene, pszichofiziológiai hatásmechanizmus révén, jótékonyan hatott a belgyógyászati betegekre is. Nem véletlen, hogy a Fővárosi Visegrádi Gyógyintézetben (Dr.Vértes László, Olsvay Márta Domokos Kinga) is oly eredményesen működött egy zeneterápiás csoport.A zene és a lélek kapcsolatának tapasztalati anyaga a nyolcvanas évekre érett annyira meg, hogy külföldi előadók részvételével zeneterápiás kongresszust szerveztek, amely a hazai zeneterápiás tudományos élet kiindulópontjának tekinthető. Ezt követte 1983-ban Tatán egy olyan szakmai összejövetel, ahol az elméleti kérdések mellé gyakorlati bemutató is társult. (Dr. Németh Béla, Sáry László). A nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényen fontos kérdések vetődtek fel: ki végezze a zeneterápiát, terápia, vagy csupán kellemes időtöltés-e a zenélés, vagy zenehallgatás? Hogyan hat a zene?… Itt fogalmazódott meg az érdeklődők és a kétkedők „harmonizálása” érdekében az első gyakorlati , sajátélményű kurzus szükségessége. (Dr. Konta Ildikó, Intaháza)Tekintettel arra, hogy az ötlet sok támogatót nyert meg, 1984-ben A Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet, Intaháza (Dr.Kiss-Vámosi József ig. főorvos) meg is rendezte a saját tapasztalatra épülő zeneterápiás hétvégét. A sajátélményű ének, hangzás, zenei hátterű festés és zenehallgatásra épülő élményfeldolgozás csoportfoglalkozásait, rövid elméleti előadások kereteztek.(Gyakorlatvezetők: Bálint Árpád, Für Éva, Konta Ildikó, Sáry László)

A siker és az élmények szinte ”megkövetelték” a folytatást: 1985-ben Dobán, a Szocioterápiás Intézetben volt a folytatás.(Dr. Horváth Endre ig. főorvos)A lelkesedés, az egyre növekvő érdeklődés és a gyakorlati tevékenységekből kikristályosodott elméleti közölnivalók 1986-ban, egy budapesti konferencián, emelkedtek összességében a tudományos igényű tevékenység szintjére. Az érdeklődő, neves szakemberek nem csak jelenlétűkkel, hanem a tudományos társaságaik képviseltében is támogatták a rendezvényeket. A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Rehabilitációs Társaság közös szekciójának, a Pszichiátriai Rehabilitációs Szekciónak a neves szakemberei javasolták és támogatták, hogy önálló Zeneterápiás Munkacsoportként működjön a továbbiakban, az egyre növekvő érdeklődőket megmozgató, zeneterápiával foglalkozó aktív mag.(Vezetője: dr. Konta Ildikó) Teljesség nélkül ugyan, de itt szükséges megemlíteni a nagyon sok segítséget nyújtók nevét: Prof. dr. Füredi János, Dr. Fehér Miklós, Dr. Pető Zoltán, Dr. Benson Katalin, valamint a rendező intézmények vezetői és munkatársai. A „hőskorról” több írás is megjelent az Inta-i Intézet „Zeneterápiás Előadások” c. köteteiben, melyek a nyolcvanas évek közepétől tartalmazzák az egyesület jogelődei által rendezett szakmai konferenciák –leadott- előadásait. Ezekben a kötetekben neves szakemberektől információkat lehet kapni a nemzetközi és hazai zeneterápiás élet történetéről, a zeneterápia céljáról és formáiról és a prevencióban és gyógyításban betöltött szerepéről.

Az orvoslás, a pszichológia, a pedagógia, a zeneművészet, zeneoktatás egymásba fonódó, egymás értékeit sajátosan ötvöző egyesülése jótékonyan serkentette a terápiás eljárások palettájának bővülését, színesedését. Mint a tóba dobott kő, úgy irradiálódott a hatás sugara szerte az országban a szakemberei felé. Gyarapodott az érdeklődők száma, akik a gyakorlati tevékenységeiket tudományos gondolatok formájában is megvalósították. Újabb és újabb találkozásokra volt szükség tehát. Az ország szívében kerültek megrendezésre 1988-ban, majd 89-ben az Országos Zeneterápiás Konferenciák. Neves hazai szakemberekkel, és külföldi résztvevőkkel is emelték a rendezvény rangját. Egy-egy alkalommal 200 résztvevő is láthatta, pl. Kokas Klára videofilmjét, hallgathatta az ország minden részéből érkező tapasztalt, vagy kezdő szakembereket, akik vállalták, hogy nagy nyilvánosság előtt osszák meg tapasztalataikat a hallgatósággal. Ezek után elkerülhetetlen volt a folytatás, mind a rendezvényeket, publikációkat, mind a szakmai elismertséget illetően. Lassan ígéretes szakmai háló szőtte át az egész országot, Debrecenben Varvasovszky Dóra, Pécsett Sasvári Attila fogta össze a szakembereket, majd alakította ki a helyi zeneterápiás központokat, fejlesztette munkatársaival együtt a zeneterápiás életet.

1992-ben a szakmai rendezvények száma, színvonala, az elméleti és gyakorlati képzések, az egyre bővülő nemzetközi kapcsolatok és „szereplések”, azaz a Zeneterápiás Munkacsoport tevékenysége elérte azt a követelményszintet, mely alapján a MPT és a MRT közös, önálló szekciója lehetett. Így, 1992-től Magyar Zeneterápiás Szekcióként működött az ország minden részéről szakembereket tömörítő egyesülés. Az alapítók és munkatársaik törekvését szinte megkoronázta, amikor egymást támogató munkájuk eredményeképpen 1992-ben, Magyarországon is beindulhatott a zeneterapeuta képzés, Pécsett. (Ebben az évben remény van, a már évek óta beindításra váró budapesti képzés megszületésére is.) A kilencvenes évek némi változást hoztak a szervezeti és szerkezeti alakulásban is. Tekintettel arra, hogy a tagság döntő többsége a pedagógia valamely területéről integrálódott, indokolatlannak tűnt egy egészségügyi szervezet keretében folytatni a működést. Így került sor az önálló egyesületté alakulásra, 1995-ben, Budapest székhellyel.  A célszerűség és a szervezeti élet rendje egyéb változásokat is eredményezett, így 1995-től Urbánné Varga Katalin, adjunktus lett a Magyar Zeneterápiás Egyesület elnöke. Ezáltal az intézményi háttér is megváltozott és a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola lett. Az MZE egyik fontos feladatának a szakmai találkozók és képzések megszervezését tekinti. A magánszemélyeket és egyesületeket egyaránt érintő, nehezedő financiális helyzet ellenére igyekszik neves előadókat meghívni. Így, nemzetközileg elismert szakemberek mutatják be elméleti és gyakorlati ismereteiket, a hazájukban folyó és általuk végzett zeneterápiás munkát. Az MZE oktató csoportja rendszeresen tart akkreditált kurzusokat, az ELTE BGGyP Főiskolai Kar szervezésében, valamint a Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézet keretén belül. A magyar zeneterápiás életről összefoglaló fejezet jelent meg egy amerikai enciklopédiában, ahol 52 ország között a hazai zeneterápiás élet eredményei, fejlesztésre váró területei és nemzetközi kapcsolatai egyaránt bemutatásra kerültek:”Music Therapy: International Perspectives” szerk.Cheryl Dileo Maranto, Jeffrey Books Pennsylvania,1993. (A fejezet írói:dr.Konta I.-Urbánné Varga K., fordította Urbán Károly.) A MZE egyik legfőbb célkitűzése volt az akkreditált posztgraduális oktatás beindítása, melyre 2003-ban került először sor.

A zeneterápia hazai történetéről, és az MZE megalakulásának körülményeiről szóló írást Dr. Konta Ildikó Mária, az MZE alapító elnöke készítette  2001-ben.

Reklámok